Egy kis összegzés novemberre

Amúgy semmi különös, dolgozom mint egy rabszolga a gyapotmezőn.

Csak hogy érezzem nálunk hogy mennek a dolgok, szombati munkanapon a főnök közölte velem, hogy szívtam, mert innentől fogva én fogom kezelni a cég fészbuksi oldalát. Szuper! Mindig erre vágytam. 🙂

Ma hallottam egy jó mondást, hogy Chuck Norris még a fészbukból is kitud tépni lapot. 🙂

Élem a kis életem, gyártanom kellene a képeimet a kiállításra, amiket most el is fogok kezdeni, előtte még fejben megtervezem. (Persze ez a legnehezebb része. 🙂 )

Ezt a feszültséget oldandóan járok táncolni, nem-nem salsa, mindenki azt hiszi, ha már tánc, salsa, de nem, nem az. Nem szeretem a latin zenét, a latin táncokat, északi vér lehetek. Szóval amerikai swingre járok, nagyon tetszik, de nem hiszem hogy táncbuzi lennék, hogy mindenáron rángassam a kartársnőket táncolni a parkettre. (Ezt csinálja velem két barátnőm, amikor szól valami zeneféle valami táncos helyen, holott nekem csak piálni van kedvem a bárpultnál. 🙂 )

De témára visszatérve, járok táncolni, jó a társaság, kivételesen vannak normális fiúk is. Persze nem tetszenek, de attól még normálisak.

Anyum jól van, kicsit depresszív hangulatban van mostanában, lehet, hogy az időjárás teszi, de azért vannak lelki okai is, észrevette, hogy önállósodom. Ha-ha, jobb később mint soha. 🙂

Pasik továbbra is az ablakban, a héten lehet, hogy találkozom azzal a fiúval, aki másfél éve elhagyott, kissé összeomlottam, persze büszke nőként ezt soha nem mondtam meg neki. Szóval lehet, hogy találkozom vele, hááát inkább nem kommentelem az egészet, tudom hogy mit érzek, tudom hogy mit kellene éreznem, tudom, hogy mit nem kellene tennem ésatöbbiésatöbbi. Ez van, azért igyexem túlélni.

Továbbra is megtartottam káros szenvedélynek a kávét, a kevés alvást és néha a szivart. Szóval az élet változik is meg nem is.