Amikor a pasik kioktatnak…
2012 március 25. | Szerző: firma
… azt nagyon nem bírom!
Az a régimódi csaj vagyok, hogy szeretek felnézni egy férfira, akiről úgy gondolom, hogy lehet tőle tanulni, új megvilágításba helyezi az ismert infókat. De vannak olyan illetők, akik hajlamosak az általuk megtanult/gondolt dolgokat úgy elmondani nekem, hogy kapásból feltételezik, hogy nem tudom (tehát tök hülyének néz), másrészt olyan hangnemben előadni magukat, hogy elvárják, hogy tágra nyílt pupillákkal istenítsem őt és tudását.
Szerencsére három ilyen pasi volt az életemben, pontosabban beszerettek volna lépni az életembe, az általuk jónak talált stílusban. Nem tudom, hogy más hölgytársak hogy vannak ezzel, ha kioktatják őket az életmódjukról, hogy mi helyes és mi nem, oktatnak az emberekkel, barátaikkal való kapcsolataikról, vagy esetleg lexikális tudásukról, részemről nem tűröm és ajtót mutatok. És ahogy tapasztaltam, még ők vannak felháborodva, hogy nem fogadtam be az általuk hirdetett igét és őket.
Legutóbbi konkrétum, amikor vitatkoztunk valami lényegtelen dologról chaten:
Kioktató Pasi 3: Én meg tudom, amit tudok…
Én: Az jó ha te tudod, amit tudsz. 🙂
Kioktató Pasi 3: De én nem fogom az asztal fölé húzni a fejed, ha alatta szívesebben tartod.
Ez milyen szöveg már?? Olyan ideges lettem, hogy a következőt írtam, pedig nem szoktam csúnyán beszélni, főleg írni.
Én: Ha én pasi lennék, a te fejed lenne az asztal alatt és szop.. ád a far..m.
Persze idővel kiderült, hogy Nekem lett igazam. 🙂 S ez volt az utolsó beszélgetésünk. 🙂
Természetesen kielemeztem magamban és a barátnők segítségével ennek a három fiúnak a lelkivilágát. Mindannyian arra a következtetésre jutottunk, hogy kisebbségi komplexusban szenvednek.
A történethez még az is hozzátartozik, hogy leírjam az első két pasi sorsát.
Kioktató Pasi 1 azt mondta rám, hogy rossz az emberekhez való hozzáállásom, lenéző vagyok és cinikus. És hogy ez nem mehet tovább, mert akkor az életben nem találok társat magam mellé.
Jelenleg Kioktató Pasi 1 egy enyhén szellemi fogyatékos nővel él együtt, akit nagyon szeret.
Lám, ő megtalálta a megfelelő társat.
Kioktató Pasi 2: Te nem végzel olyan felelősségteljes munkát, mint én, te csak el tingli – tanlizgatsz az életben, s nem vagy olyan fontos ember, mint én.
(Mondta ezeket azért, mert a munkahely után is van életem, amit néha bizony elég lazán veszek.)
Kioktató Pasi 2 sorsa: Kirúgták munkahelyéről, ami miatt ideg-összeroppanást kapott, kezelték.
Amúgy meg írt egy kis levélkét (kórházi kezelés után), amiben bocsánatot kért tőlem. Megbocsátottam.
S alapvetően mindegyiknek megbocsátok, hiszen nekik rosszabb, mint Nekem.
Én tervezek, más végez.
2012 március 18. | Szerző: firma
Itt volt ez a négy nap szünet. Elhatároztam, hogy erre az időre teljesen elfogok vonulni a világtól, szünetet veszek a rohanó világtól. Szerda délután magamra is zártam a lakás ajtaját, bekészítettem könyveimet, filmjeimet és a pizzás szórólapot. Sőt még a gépet is bekapcsoltam, hogy megnézhessem, hogy haladtam a virtuális társkeresésben. Gondoltam megint eldobok pár e-mailt a srácoknak, hogy itt vagyok, figyeljetek fel rám.
Minden rendben is ment csütörtök estig, amikor épp kitérdelt melegítőmben néztem valami nyálas-romantikus filmet, amikor felhívott egy kedves barátom, hogy épp azzal a sráccal sörözik, aki már hónapok óta nyaggatja őt, hogy hozzon már össze minket. Tudtam, hogy a srác csak szexet szeretne, és mivel én sem vagyok fából és úgy néz ki, hogy egyhamar kapcsolatom sem lesz, beleegyeztem, hogy eljöjjenek hozzám. Iszogatás, kajálás, dumcsizás, s kedves barátom tapintatosan lelépett és én egyedül maradtunk.
Pont ezt kellett a lelkemnek! Jó kis szex volt, nagyon jól éreztük magunkat. Lefektettük az alapokat, hogy szexpartnerek maradunk, mivel sem ő, sem én nem egymás mellett képzeljük el az életünket. Mellesleg a srác 11 évvel fiatalabb Nálam, s szeretem az ilyet. Tele van energiával, ami bizony engem is feltölt. 🙂
Levontam azt az apró tanulságot, hogy egy-két valós szex nem árt, addig míg virtuálisan társat keresek. 🙂 Nyugodtabb lettem. 🙂
Az idő telik… de a helyzet ugyanaz. :)
2012 március 12. | Szerző: firma
El is feledkeztem erről a blogról…
Amikor elkezdtem 32 voltam, most meg… 36 éves múltam. Durva!
Így visszaolvasva rájöttem , hogy semmi nem változott. Épp most kezdtem el megint interneten ismerkedni. Persze volt az eltelt idő között egy számomra nagy szerelem, a partner részéről sajnos ez nem volt elmondható, de fel a fejjel, ki a mellel… “Örökké nem eshet.” (Holló c. filmből.)
Szuperszonikus előfizetést váltottam egy társkeresőn, vagy 50 levelet elküldtem számomra szimpatikus pasiknak, mert ugye kezdeményező vagyok :), s jelenleg 2 válaszom van, az is elutasító.
Ez olyan, mint a munkahelykeresés… pályázgatsz, elküldesz sok önéletrajzot, aztán vagy felhívnak vagy nem, majd interjú, ahol még szimpibb vagy vagy nem, több kör, aztán csak meglesz azaz állás! Százból egy esély, tiszta matek.
Úgy döntöttem, hogy a társkeresést is így fogom fel, matek. Csak az a gond, hogy sosem voltam jó belőle… :)))
Hogyan szakítsak ezzel a pasival?
2008 augusztus 27. | Szerző: firma
Ki akarom dobni az egy hónapos pasimat és valami szakító szövegen töröm a fejem…
A következő indokok jutnak eszembe:
– már előre látom, hogy nem illünk össze. Hogy honnan? Érzi azt az ember…
– nincs meg a szikra közöttünk és így nem tudok létezni melletted. A szikra meg csak nem jön.
– kevés vagy hozzám. (Ááá ez durva.)
– van más (Nincs, de a pasik ebből értenek a legjobban.
Jaj, nemtom’! Igazából abban reménykedem, hogy nem fog hívni és akkor szépen elsikkad ez az ügy. Ez lenne számomra a legmegfelelőbb.
Jelentkezem 2008!
2008 április 10. | Szerző: firma
Igen-igen régen írtam már.
Most foghatnám arra, hogy sok minden történt velem, meg sok
volt a munka, az elfoglaltság, „el voltam havazva” stb. De nem, teljesen
nyugodtan éltem mindennapjaimat, úgymond művelgettem kertecskémet.
Nem számolok be arról, hogy mi történt velem közel fél év
alatt, szinte észre sem vettem, hogy elrepült ez az idő, s mire felocsúdtam,
már virágoznak a fák…
eszembe jutott, hogy vajon mi lehet vele. Legutóbb, amikor találkoztunk
hányingerrel küszködött, ami bizony annak köszönhető, hogy gyermeket vár. Most
már jobban van, és lázasan készülnek a párjával az esküvőre, amin persze vendég
vagyok. Mint oly sokan, én sem szeretek esküvőre járni, főleg egyedül, s ő ezt
nagyon jól tudja, és már anno a meghívásnál úgy indított, hogy ne vegyek semmi
nászajándékot, meg azt veszek fel, amit akarok, akár feketére is festhetem a
számat, csak menjek el.
Persze ki tudna ennek ellenállni?
fajta kerülne… Ismét volt egy-két internetről összeeszkábált randiféle, amelyek
ismét nem hoztak eredményt. Asszem’ nem engem fognak felhozni az internetes
randizás „ő is ott találta meg élete párját” példájára.
Most pihenek egy kicsit, ugyanis elég volt a kreténekből.
Pölö a legutóbbi iszonyatosan ápolatlan volt és kérdezte (az ezer éves fotón,
amit feltett magáról, másképp nézett ki), hogy megyünk-e sétálni, s közben
mosolygott a rossz fogaival. Végigfutott az agyamon, hogy úristen, ha valaki
meglát ezzel a szerencsétlennel, még azt hiszik, hogy velem van. Kb. 1 perc
múlva már a buszon ültem, hazafelé tartva és örültem, hogy sikerült spórolnom
egy kis időt az életemből. Lehet, hogy megdöntöttem a világ legrövidebb
randiját? 2 perc volt. Minek is pocsékoljuk az időnket holt ügyekre?
Cardigans-t.
Harmadik randi
2007 november 6. | Szerző: firma
Főként két okból szeretek felnézni egy férfira. Az egyik egy egyszerű fizikális ok, legyen magasabb nálam legalább fél fejjel. Tudom, hogy ez külsőség , de a mai világban úgyis a külsőségek számítanak, akkor miért pont én legyen a kivétel?
A mások ok, pedig a férfi agya. Legyen okosabb nálam. Hmm… ez meg nagyképűen hangzik, de ha úgy fogalmazok, hogy legyen számomra megfelelő szellemi partner, plussz meg tudjon lepni egy-két gondolattal, akkor az nálam már okosnak számít. Ha meg mindezt humorosan tudja előadni, akkor már nyert ügye van.
Ebből is látható, hogy milyen kicsi a mércém. 🙂
És mindezek ellenére miért találkoztam vele harmadjára?
Az első randin még izgul az ember, mert első benyomás stb. Már akkor sem tetszett, de gondoltam adok még egy esélyt hogy levegyen a lábamról, így került sor a kettesben lévő DVD nézésre. Bevallom a film izgalmasabb volt, mint a társaság. Film után leléptem, s gondoltam, ha harmadjára találkozom vele, akkor már nincs izgalom, már ismer, és akkor önmagát adja. Titokban reménykedtem, hogy hátha tévedek és kiderül, hogy a fiú rejtett értékeket hordoz, amiket még nem sikerült felfedeznem.
Jó-jó nem szeretnék adni az efféle külsőségre, csak sejtet valamit…
Csinin felöltöztem, smink, és mivel ha már alacsonyabb nálam a srác, akkor magasabb sarkú cipővel készültem. Legalább kiemelhetem ezt a dolgot, meg kíváncsi is voltam, ha mondjuk valahova elmennénk kettesben és hogy néznénk ki egymás mellett. Szóval pici gonoszkodásból megadtam a módját annak, hogy a srácnak megteremtsem a kezdeti kisebbségi érzését… Ha vagány, akkor ettől nem jön zavarba.
(Megjegyzem, hogy jártam nálam 2-3 cm-el alacsonyabb fiúval, de az agya penge volt! – és volt fordítva is. J)
Most elhatároztam, hogy nem csacsogok, hátha beindul és akkor sziporkázni fog, én meg ámulva-bámulva hallgatom a szellemes történeteket, a bókokat stb.
Persze volt bennem egy pici félsz, hogy talán nem így lesz, de hát bizakodó típus vagyok.
Megkérdeztem, hogy hogy telt a négy nap, mi jót csinált, meséljen stb. Mondta, hogy semmi különösen, elvolt, otthon volt, néha a haverokkal sörözgettek. Megkérdezte, hogy nekem hogy telt. Mivel szerettem volna azt az arányt tartani, amennyit ő beszélt, így én is rövidre fogtam az hétvégét. Haverommal dumcsiztam, nála aludtam, névnapot ünnepeltem, World Press fotókiállítást néztem, kirándultam. Nem kérdezett bele a részletekbe, így abbahagytam a beszédet és kérdeztem a munkáról.
Mondta, hogy semmi különös, elvolt. Na, akkor nálam is ez volt a helyzet. Nem meséltem neki a változásokról, az ülésekről, a rohangálásról, nálam is semmi különös.
Aztán persze kértünk teát, és jött az ismerjük meg egymást beszélgetés.
Nem kérdezett, én nem kérdeztem. Kínos csönd.
Az itallapot nézegettem.
Majd elmeséltem a kirándulást részletesebben.
Megittuk a teát. Csönd.
Igen, kérem a következőt.
Csönd. Elmeséltem a névnapozást.
Persze igyekeztem bevonni de nem ment.
Csöndben maradtam.
Csönd.
Javasoltam, hogy mi lenne ha játszanánk? (Mivel a helyen játékok voltak kirakva időtöltés gyanánt.)
Mondta, hogy szuper! Hoztam kártyát, megtanított egy játékra, amit játszottunk fél óráig, aztán kis beszélgetés a kártyajátékokról.
Ismét csönd.
Akkor menjünk.
Kb. fél 7 –kor találkoztunk, és este 11 –re értem haza. Tömény 5 óra unalom!
Megfogadtam, hogy ezentúl nem pazarlom az időmet és energiámat feleslegesen olyan fiúkra, akiknél már érzem, hogy nem hozzám valók.
Rá kell jönnöm. Megint elküldök neten egy pár ismerkedős levelet.
3 “randi”
2007 október 15. | Szerző: firma
Milyen
egy elfuserált randi? Olyan, ami meg sem történik…
Hiába
adtam meg a telefonszámom emilben, annak a srácnak, akivel hétvégére beszéltük
meg a találkozót, amikor az nem veszi a fáradtságot, hogy felhívjon. Kíváncsi
vagyok a kifogásra, de tök mindegy már mit mond, úgyis leírtam és tovább
keresgélek.
milyen egy „randi” egy baráttal?
Kultúr-program,
ami abból állt, hogy először elmentünk könyvtárba. Rávettem, hogy ő vigye
vissza a lejárt könyvem és fizesse ki a bírságot, amit igazából ő okozott
azzal, hogy a kölcsönkért könyvtári könyvemet nem hozta vissza időben.
A
második kultúrprogi a nagy elsüllyedt hajóra való jegyváltás volt. Kitaláltuk,
hogy olcsóbban megússzuk a drága belépőt, ha a haverokat összeszervezzük és
kihasználjuk a csoportos kedvezményt. Így mindenki jól jár,
nézi meg a kiállítást. Már korábban megbeszéltük, hogy ezt igazából magunk
miatt csináltuk, mert nem volt kedvünk kiadni 4000 Ft-ot, inkább pár emil és
telefon…
Aztán
jókat beszélgettünk, vagyis csak én beszéltem, mert elkezdett fájni a foga és
mondta, hogy most kihasználhatom gyenge helyzetét és beszélhetek neki
bármennyit, ő csak bólogatni fog… A nők általában örülnek az ilyen
felajánlásnak, de én nem igazán. Mondtam is neki, hogy azt szeretem, ha partner
a beszélgetésben, egyoldalú kommunikációban nem vagyok otthon. Persze azért
kihasználtam a helyzetet és azért sikerült mindenféle csacskasággal
lefárasztanom.
Jött
a családi program. Fogfájás miatt irány haza (mert otthon hagyta a gyógyszert)
és sikerült belefutnom édesanyja aggódó kérdéseibe, amit rutinosan sikerült
megválaszolni. Régen volt már részem az iszol, cigizel, kábszerezel
kérdésekhez. Nem tagadtam semmit. J
Mivel
fogfájás enyhült, jöhetett a szórakoztató program, mint mozi. Ismét valami
romantikus filmre vettünk jegyet: Kaptár 3. Egész jó-kis zombis film volt, a
támadó varjúk jelenet naggyon hitchcocki volt, de tetszett!
Vasárnap
barátnőmmel elmentünk vásárolgatni, ami igazából indok volt arrra, hogy jól
kibeszélgessük magunkat. Régen csináltunk már ketten ilyen csajos programot,
általában a férjével és a barátokkal együtt szoktunk találkozni és akkor nem
tudjuk a lelki ügyeinket megvitatni. Volt téma bőven, munkahely, család, pasik és a végén megegyeztünk,
hogy bezony aki házasságban vagy egyedül él, megvan a maga keresztje és az
ambíció egy hasznos dolog.
Születésnapom
2007 október 5. | Szerző: firma
Tegnap volt a születésnapom.
32 éves lettem én… Nem szégyen ezt leírni!
… és a barátaim meg jól
megszívattak, mert úgy tettek, mint akik nem érnek rá Velem koccintani és az
volt az érzésem, hogy teljesen elfeledkeztek rólam… Szomorú is voltam és még
azt a találkozást is le akartam bánatomban mondani, ami már régebben meg lett
beszélve, de nem hagyták…
Aztán jöttek meglepetések…
Először elmentünk tequilázni, majd teázni. A teaházban már le volt foglalva egy
elkülönített, elheveredős rész, ahol „véletlenül” ott volt a többi haver.
Személyre szóló ajándékokból nem volt hiány… A teaház hangulatának megfelelően
kaptam teáskészletet, hozzá teakönyvet, azzal a dumával, hogy mivel a
kirándulások alkalmából mindig borzalmas teákat viszek, most aztán megtanulhatok
teát főzni, hogy nekik is legyen hasznuk az ajándékból. Majd kaptam kávés
csokikat, mivel a teaivás mellett a kávézás is nagy szenvedélyem. A fő ajándék,
a most megjelent Nightwish dupla CD, aminek úgy örültem, mint kiskutya a
farkának… És végül a vicces ajándék, ami már abszolút személyes volt, készítettek
egy prezentációt, melyben egy-két rólam készült fényképet állítottak össze kommentárral.
A prezi címe ez: „Azért jó nekünk, hogy Te vagy a barátunk…”
visszatudom-e nekik mindezt adni, ezért ezt az sms-t küldtem nekik: „Még egyszer
köszi mindent, így továbbra is el kell viselnem benneteket, hogy lássátok nem vagyok
hálátlan.”
Indul a lakásmizéria
2007 október 3. | Szerző: firma
E hét hétfőn szabin voltam, mivel még mindig sok napom van és jó alkalom volt, hogy lefogyasszam.
Hát igen, ez van, amikor a munkahelyen „nélkülözhetetlenek” vagyunk, nem szívesen engednek el szabira, a napok megmaradnak, aztán meg azok is egy idő után elvesznek a megérdemelt pihenéssel együtt…
A hétfőt beleértve csináltam egy hosszú hétvégét, ami most elég nyugisan telt, de azért voltak jó pillanatok.
Ilyen pillanat volt a péntek éjjeli biciklizés. Az út végén haverral budatéténynél kiültünk a Duna partjára lábat lógatni és néztük a kikötő fényeit.
Aztán kaptam egy levelet attól a sráctól, akivel próbálok összehozni egy találkozót (ismét internetes ismeretség), azzal a dumával, hogy nem veszem őt komolyan, mert nem írok neki, pedig megígértem. Nem bírom a hisztizést (pedig írtam neki, csak 1 napot csúsztam), de gondoltam nem adom fel és javasoltam neki a pénteket. Még nincs válaszom.
Egy kis összegzés novemberre
2012 november 13. | Szerző: firma
Röviden ennyi.
Oldal ajánlása emailben
X